A keverő arra való, hogy a különböző bemeneteinket azonos szintre hozzuk, majd pedig egy kimeneten továbbítsuk. Ha az adást úgy vesszük fel, hogy mindannyian körbeülünk egy asztalt, de nem egy közös kondenzátormikrofonba beszélünk, akkor hasznos, ha az egyes mikrofonok jelszintjét egyenként tudjuk állítani. Nem mindenki beszél egyforma hangosan, nem mindenki hajol ugyanolyan közel a mikrofonhoz, ráadásul azzal sem lehet tervezni, hogy esetleg nem hangosodik fel a társalgás egy vitát generáló téma alatt.
Nincs azonban szükség keverőre, ha egy többcsatornás digitális felvevőt használunk vagy egy olyan külső hangkártyába futnak be a mikrofonkábelek, amelyen állítani lehet az egyes mikrofonok hangjának erősítését (ez a gain vagy magyarul nyereség). Ilyenkor csak fél szemmel rá kell nézni a jelszintre felvétel közben, hogy nem fut-e pirosba a visszajelző a felvevő programban. Ha pedig igen, letekerni a gain (azaz nyereség) nevű potmétert. Ha viszont a zöld közepén mozog a visszajelző, akkor vállon veregethetjük magunkat, és indulhat a felvétel.
Két dolog egészen biztos, a használt eszköztől függetlenül. Az egyik, hogy adásfelvétel kezdete előtt érdemes minden mikrofon nyereségét beállítani. A másik pedig, hogy a túl halk felvételt lehet hangosítani. Ha viszont a mikrofont túlerősítettük (ezt hívják túlvezérlésnek), akkor a hang torzul.A túlvezéreltség miatt elromló felvétellel pedig együtt kell élnünk, ez utólag nem javítható.