Hangot felvenni majdnem mindennel lehet. Kivételt talán csak a száraz kiflicsücsök képez, de ebben se vagyunk teljesen biztosak. Hangfelvételre alkalmas egy újabb okostelefon, egy jobb minőségű webkamera vagy az otthoni számítógépre kötött gamer mikrofonos fejhallgató. A fentiek egyikétől sem szabad tökéletes hangminőséget várni. Még az az amúgy drága gamer fejhallgató, amibe olyan jól bele lehet üvölteni, hogy “mesterlövész a toronyban”, sem arra van tervezve, hogy beszédet rögzítsünk vele.
A fent felsorolt eszközök mindegyike – kivéve a kiflicsücsök – alkalmas azonban arra, hogy felvegyünk egy teszt adást. A profi rádiósok szerint egy rádióműsor összerázódásához, összeéréséhez másfél évre van szükség. Ennyi idővel egyetlen podcast sem számol, de az első pár összehangolódós adáshoz, amit az ember a barátainak mutat meg, teljesen mindegy, milyen hardverbe beszélnek bele a műsorvezetők.

A kezdeti hangminőségnél viszont sokkal fontosabb annak a megtanulása, hogy a műsorvezetők ne beszéljenek egyszerre. Erre alapvető udvariassági dologként gondolunk, de az élőbeszédben valójában folyamatosan egymás szavába vágunk. Ha ze már megy, akkor a gondolati ívek megőrzése a következő feladat. Három felvett adás után, ha még mindig komolyan vesszük a podcastot, elég bevásárolni indulni.

A podkaszt legkeményebb tesztje azonban még hátra van. Ha felvetted az adást, megpróbáltad úgy megszerkeszteni, hogy elégedett légy vele, akkor meg kell hallgatnod. Ekkorra lehet, hogy már unod magadat hallgatni, utálod, hogy a hangod nem olyan, mint ahogy magadat hallod a hétköznapokban, de ezt a lépést nem lehet megspórolni. Hallgass bele az adásba a tömegközlekedésen, rakd be az mp3-at a kocsiban, miközben mész valahová, próbáld ki mosogatás közben! Ha tisztán érted a mondatokat, akkor jól sikerült az első vágás. Ha nem, akkor a következő cikkekben beszélünk arról, mit lehet tenni az érthetőségért. És a megfelelő felszerelésről is sok szó esik még további cikkeinkben!